ELSŐ SÉTA
Sétálok az utcán. A járdán van egy gödör.
Belelépek. A bokám kibicsaklik. Őrülten fáj. Haza sántikálok. Tehetetlen és kétségbeesett vagyok.
Nem az én hibám, hogy ez történt velem.
Hosszú hetekig gyógyítom magam, amíg…… 🙁
MÁSODIK SÉTA
Újra sétálok hazafelé ugyanazon az utcán. A járdán ott a mély gödör.
Úgy csinálok, mintha nem látnám. Belelépek… megint.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy újra ugyanott vagyok, de nem az én hibám, hogy ez történt velem.
Megint rengeteg időbe telik, mire rendbe jövök. 🙁
HARMADIK SÉTA
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély gödör.
Látom, hogy ott van. Ennek ellenére belelépek. Ez már egy „káros szokás”, de a szemeim már nyitva vannak.
Tudom, hogy mit csináltam. Azt is tudom már, hogy a saját hibámból jártam így.
Most valahogy hamarabb gyógyulok…. Érdekes.. 🙂
NEGYEDIK SÉTA
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély gödör. Szinte már keresem a szememmel. Észreveszem. Megkerülöm. 🙂
ÖTÖDIK SÉTA
Már nem sétálok ugyanazon az utcán Egy másik, sokkal szebb és biztonságosabb utcában megyek hazafelé. És nem aggódom, mert itt nincsenek gödrök! 🙂