A történet egy fiatal szerzetesről szól. A rendben ahol szolgált, az összes szerzetesnek hallgatási fogadalmat kellet tennie.
Minden év végén azonban, két szót mondhatott a rend vezetőjének megfogalmazva az érzéseit.
Az első év végén megkérdezték a fiatal szerzetest, mi az a két szó, amit mondani kíván. Az így felelt:
– Kemény ágy.
A rendvezetője bólintott és útjára bocsátotta az ifjút.
A második év végén újra elébe állt a fiatal szerzetes, és megint engedélyt kapott, hogy kimondjon két szót. Ezúttal ezt a két szót mondta:
– Rossz étel.
Az öreg szerzetes ismét bólintott és elküldte a fiút.
A harmadik év végén a fiatal szerzetes a következő két szót közölte a rend vezetőjével:
– Én kilépek.
Az öreg szerzetes erre is bólintott és azt felelte:
– Nem csodálom fiam, hiszen te egyfolytában csak panaszkodsz, és panaszkodsz….!
